Festői környezetben kirándultunk a Mandulavirág óvoda gyermekeivel június elején. A Márffy család meghívására óvodánk középső- és nagycsoportja is ellátogatott a családi birtokra, Lovasra. A család két kisebb gyermeke intézményünkbe jár, a nagy fiúk már iskolások, korábban ők is a mi óvodásaink voltak, így hosszú évek óta ápoljuk a kapcsolatot velük.
A Malomvölgyi utca végén zsákutca tábla jelzi, hogy oda már csak azok mennek, akik igazi pihenésre, tökéletes kikapcsolódásra vágynak. Az erdő széli birtok igazi rejtett kincs. Eszter, a gyermekek édesanyja szívélyesen várta a kis csapatot. A rövid buszozás után mindannyiunknak jól esett a frissen készített hűvös limonádé, a felnőtteknek a habos kávé. A gyermekek, Róza és Pál örömmel, csillogó szemekkel kalauzolták végig portájukon óvodástársaikat és a felnőtt kísérőket. Találkoztunk kecskékkel, meg is simogattuk őket, ottjártunkkor éppen egy ló legelészett kint, a többiek valahol távolabb voltak.
A baromfiudvarba a kis patakot átszelő hídon át jutottunk el. A gyermekeket megihlette a baromfiudvar, a kakas látványa, egyből versre, dalra, mondókára fakadtak. „Kukurikú, kikerikí, felkelt a nap, gyere ki”- mondogatták. Körjátékot játszottunk, és énekelve ballagtunk tovább. Igazi természetes „játszótér” állt a gyermekek rendelkezésére, hiszen minden, amit a természet ajándékozott, megadatott ott: girbe-gurba, vastag fák, odúk, lépcsők, függőágy, kötélhinta. A természetes mozgásformákat szívesen gyakorolták a gyermekek a napsütéses időben. A patak hűs vize pedig igazi felfrissülést nyújtott számunkra.
A Malomvölgy egykori vízimalma, amely a család lakóhelyét képezi, egyben vendégház is, elsősorban az ökoturizmus, és az érintetlen természeti környezet kedvelőinek nyújt tökéletes feltöltődést. A családi birtokhoz öko-gazdaság is tartozik, melyben legeltetésre alapozott állattenyésztést folytatnak (szarvasmarha, ló kecske), gyermekek számára pedig lovas- kézműves táborokat szerveznek.
Köszönettel tartozunk a Márffy családnak, Eszternek és Bencének, hogy óvodásainkat vendégül látták egy olyan helyen, ahol a természet és az ember olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egybeolvad vele. Ahol éreztük a környezetünkkel való harmóniát, hogy a földhöz tartozunk és a föld hozzánk tartozik.
