A naptári év szokásai a téli, tavaszi és a nyári napforduló köré csoportosulnak. Legtöbb hagyományunk a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik. Az ősi szertartások elemei történelmünk alakulásával változtak, formálódtak. Hagyományaink pogány rítusokból, keresztény szokásokká, ünnepekké alakultak, megőrizve szertartásos jellegüket és magukkal hordozva számos jellegzetes motívumot. Gergely pápa naptárreformjának bevezetésével, 1587-től a polgári év kezdete január elseje lett, míg az egyházi év adventtel, november végével, december elejével veszi kezdetét. E változásnak köszönhető egyes szokások, hiedelmek megkettőzése, és így találkozhatunk karácsonykor és újévkor is évkezdő szokásokkal. Advent első vasárnapja jelzi számunkra a keresztény egyházi év, a karácsonyi ünnepkör és az adventi időszak kezdetét is. Advent az előkészület, a várakozás és a remény időszaka, kezdetét december 25.-ét megelőző negyedik vasárnaptól számítjuk. Ebben az időszakban a hagyományok szerint befejezték az elmaradt munkákat, kerülték a zajos mulatságokat. A családok esténként közösen énekelgettek, meséltek egymásnak. Egy csendesebb időszak vette kezdetét. Ezek a közös munkák, családi együttlétek -nemcsak a múltban,- a jelenben is erősítik az összetartozás érzését. A Mandulavirág Óvodában is reményteli várakozással, ünnepi készülődéssel töltöttük az adventi időszakot. December elején a gyerekek és felnőttek közösen készítették el az ünnepi dekorációkat a csoportszobákban, folyosókon és az óvoda bejáratánál. Az adventi koszorú gyertyáit minden csoportban közösen gyújtották meg hétről-hétre és az adventi kalendárium kis meglepetéseivel minden nap közelebb kerültünk a karácsonyhoz. Az óvodai csoportokban ünnepváró dalokkal, mondókákkal várták a Mikulást a gyerekek, és közösen idézték fel Szent Miklós történetét. Majd kissé megszeppenve, de boldogan fogadták december 6.-án a Mikulást, aki mindenkinek átadta a sok finomságot rejtő csomagot. A gyerekek versekkel, dalokkal köszönték meg az ajándékot. A Luca napjához (december 13.) kapcsolódó tiltások, jóslások, a következő esztendőre vannak hatással a hiedelmek szerint. Ugyanakkor Luca alakja is kettős, egyfelől Szent Lucával kapcsolatos, másfelől egy boszorkányos nőalakkal hozzák összefüggésbe, aki emberek, állatok kárára lehet. A csoportokban Luca búzát ültettünk, melyből a búzamagok fejlődését megfigyelve a jövő évi termést jósolhattuk meg. Később a szépen kizöldült búza a családoknál a karácsonyi asztal dísze lehetett. A környéken tett séták, az elcsendesedett természet megfigyelése tovább segítették az ünnepre hangolódást. A középső csoportos gyerekek a Csonka toronyhoz kirándultak ahol felkeresték az ott felállított jászolt, felidézve közben a karácsony történetét. Az adventi témahetünk kiemelt tevékenységei közé tartoztak azok az énekes, dalos játékok, melyekkel népi hagyományainkat éltettük. A kis és középső csoportos gyermekek mendikáltak, kántáltak és betlehemes játékokat játszottak. Régen a mendikáló és kántáló gyermekek csoportosan keresték fel a családokat, és a közös énekléssel tolmácsolták jókívánságaikat, némi adomány reményében. A nagycsoportosok nagyon kedves, régi, a nyugat- dunántúli régióra jellemző, felsőörsi hagyományt idéztek fel, a Krisztkindl-járást. Egykor a gyerekek kis csoportokban, csengettyűszóval, a szent családot megszemélyesítve járták a falut, és énekekkel kísérve jelenítették meg Jézus születésének történetét. A nagycsoportosok örömmel mutatták be kedves játékukat az óvoda udvarán a többi csoportnak is, valamint ellátogattak a csopaki Polgármesteri Hivatalhoz, ahol bemutatták hagyományos karácsonyi köszöntőjüket. Az ünnepi készülődés részeként minden csoport karácsonyi mézeskalácsot vagy linzert sütött, amit együtt díszítettek ki a gyermekek, és utána büszkén vittek kostolót a többi csoportba. Közös karácsonyfadísz kiállításra hívtuk a családokat, mellyel hozzájárultak a tartalmas adventi program megvalósításához. A kiállításra sok szép, gondosan elkészített munka érkezet, melyeket az óvoda bejáratánál mutattunk be. A karácsonyi ünnepre a gyerekek örömmel készítettek karácsonyi üdvözlőlapot, asztaldíszt, mécsest vagy más kedves ajándéktárgyakat. A közös beszélgetések, éneklések, játékok, mesehallgatások segítették megélni az ünnepvárás meghitt, csodával teli hangulatát az óvodában, és reméljük, hogy az óvoda kapuin túl a családok életében is.
Szigetiné Nagy Katalin
óvodapedagógus
