Reményteljes Boldogasszony hava
(Január az óvodánkban)
A régi magyar hagyomány szerint januárt Boldogasszony havának nevezték. Úgy tartották, hogy ez az
időszak az újesztendő kezdete, a megtisztulás, az elcsendesedés és a remény ideje, amikor az emberek
különösen is a Gondviselés oltalmát kérték családjukra, közösségükre és munkájukra. E gondolat jegyében
éltük meg mi is óvodánkban az idei január napjait.
Január, a régiek nyelvén Boldogasszony hava, idén valóban megmutatta igazi arcát. Hosszú esztendők hóban
szegény telei után végre vastag hótakaró borította el Csopak határát, s a Balaton vize is jégpáncélt öltött. A
természet pihenőre tért, mégis sok üzenetet hordozott mindannyiunk számára.
A nagy hó öröme különösen a gyermekek szívét töltötte meg. Óvodánk udvarán egymást érték a szánkók,
csengő nevetéssel, piros arcú gyerekekkel telt meg a tél. Hóangyalok rajzolódtak a fehérségbe, hógolyók
röppentek, hóembert próbáltunk építeni a porhanyós hóból, s ahogy az már régi gyermeki szokás, a friss
havat meg is kóstolta mindenki – mosolyogva, játékosan, ahogyan az a télhez illik.
Boldogasszony havában a jeles napok is megszólítottak bennünket.
Pál fordulás idején a régiek az idő járását figyelték: vajon megfordul-e már a tél szele, enyhül-e a hideg? Mi
is az eget kémleltük, az idő változásairól beszélgettünk, s tanultuk, hogyan él együtt az ember a természettel.
Vince napján a szőlőhöz kötődő hagyomány elevenedett meg. Szőlővesszőt vágtunk, s behoztuk a melegbe
hajtatni, ahogy azt eleink tették, hogy megsejtsük, milyen termést ígér az esztendő. A gyerekek áhítattal
figyelték, a remény üzenetét, hogy miként fakad élet a látszólag alvó vesszőből.
A tél gondoskodásra is tanít. A hideg napok beköszöntével megkezdtük a kismadarak etetését.
Kiscsoportosaink nagy lelkesedéssel vettek részt ebben a tevékenységben: újrahasznosított dobozokból
készítettek madáretetőket, melyeket magokkal megtöltve hazavihettek, hogy otthon is gondoskodhassanak a
kis madarakról. Emellett téli öltözködéssel kapcsolatos játékokat játszottak, megismerkedve a hideg időhöz
illő ruhadarabokkal, valamint kézműveskedtek is: papírból kis sapkákat vágtak ki, amelyeket színezéssel és
ragasztással díszítettek, fejlesztve kézügyességüket és kreativitásukat.
Különleges élményt jelentett, hogy középsős és nagycsoportos gyermekeink ellátogattak a befagyott Balaton
partjára. A jégbe zárt tó látványa csendességre és rácsodálkozásra hívta őket; megfigyelték a téli tájat, a
természet nyugalmát és erejét, s közelebb kerültek szülőföldünk egyik legnagyobb kincséhez.
Boldogasszony havában emlékeztünk a Magyar Kultúra Napjára is. Mesékkel, versekkel, mondókákkal és
énekekkel idéztük meg nyelvünk szépségét, népünk kincseit, továbbadva mindazt, amit őseinktől
örököltünk.
Ez a január csendes volt, mégis gazdag. A hó fehér takarója alatt ott szunnyadt az új élet ígérete, a közös
élmények pedig erősítették bennünk az összetartozás érzését.
Boldogasszony havának csendje, tisztasága és öröme kísérjen mindnyájunkat egész esztendőben.
Zsukné Peják Annamária
óvodapedagógus
